Rózsa
A rózsa kezdetektől jelen van az egyetemes szimbolikában. Amúgy egy szín, a hajnalfény színe, ezért a fényistenhez, általa pedig a termékenységhez köthető.
A vallásos művészetben Szűz Máriához kapcsolódik. A barokk festményeken nagyon sok kék színű rózsa jelenik meg, amely szín Mária kék színű köpenyének feleltethető meg. Hozzá köthető a fehér rózsa is, ez a tiszta szeretet és ártatlanság jele, minthogy a Szűz Mária is mentes volt az áteredő bűntől. De nemcsak a szeretet jele, a bebocsátás szimbóluma is a rózsa, mert a szeretet semmi mást nem jelent, mint áldozatot és bebocsátást. És így lett a szenvedés szimbóluma is, amelytől ugye, nem áll messze a szenvedély sem.
Női szimbólum. A szemérmesség, a szépség, a szerelem, a vágy és az élet, a teljesség kifejezője. A hellenisztikus hagyományban Aphrodithé és Venus jelképe, akik a tavasz, az örök ifjúság, a szépség és a szerelem istennői. A rómaiaknál az örökkévalóságot is jelképezte. Ennek bizonysága, hogy a római temetőkben a sírokra rózsaszirmot hintettek, valamint halottak napja is a Venus havában rózsanyíláskor van.
Az indiaiaknál a szépség, a befejezett tökéletesség, a lélek és a szív jelképe. A vörös rózsa az érzéki szerelem kifejezője, a sárga rózsa a teljes tökéletesség és az öröm jelentését hordozza. Az alkimistáknál a rózsa a "tudók virága" volt, és egy "rosarium philosophorum"-ről, egy filozófiai rózsakertről beszéltek.
