Ha félelmeim vannak azzal kapcsolatban, hogy olyannak lássam magam, amilyen vagyok, és inkább a menekülést, az öntudat nélküli állapotokat választom, megalázom magam magam előtt. Ekkor a Világ is megaláz engem. Egyre jobban elfelejtem, hogyan szeressem magam.

Képtelen vagyok elfogadni, hogy szerethetnek mások és elismerhetnek.

Elbújok, elrejtőzöm egy nem létező világba, ahol látszat biztonságban érzem magam.

Valójában elnyomom a fájdalmat, elutasítom az Életet, az Életemet, Önmagam, és végül azokat is akik szeretnek. Mert nem hiszem el... Ekkor elveszek önmagam előtt, és a Világ számára is.

DE dönthetek másképp!

Megengedhetem magamnak, hogy önmagam legyek.

Megnézhetem ki is vagyok, mit szeretek valójában, és mit nem. Mire, kire, hogyan reagálok. Megismerhetem miben vagyok jó, és azt elfogadom, vállalom. Megismerhetem azt is, amiben nem vagyok olyan jó, azt is elfogadom és vállalom. Ha valami nem tetszik bennem, ÁTALAKÍTHATOM olyanná, hogy kedvem leljem benne. És jön a siker élmény. A VALÓDI tapasztalatokon alapuló siker, ami mind-mind egy-egy követ rak le az önbecsülésem oltárához.

Mert az én oltáram az Önbecsülésem. 

A Világ is csak annyira becsül meg engem, amennyire én Önmagam.

Nem várhatok mást, se többet, se kevesebbet.

Ha nem tetszik kint, alakítsam át bent, és a bentből kint lesz, és tetszeni fog!