Lemondás, de nem másért. Az önámítás, mert mi magunk úgy maradunk.

Magunkért. Csak azért.

Lemondani kényszerekről, felülemelkedni rajtuk a nehézségek árán is.

Ettől növünk a saját szemünkben, és megtudjuk magunkról, hogy KÉPESEK vagyunk!

Ha mások fele hozunk áldozatot, mindig hiányérzetünk támad, hiszen magunknak nem adunk.

Mit? Figyelmet... És az mindig hiányozni fog.